a zabálásról

Mandula új skillje: evés előtt a fém etetőtál szájba vétele, dobálása, tologatása, hangok keltése vele. Gazdák figyelmének felkeltése.

A gazdák új empátiája: azon szülői érzés, amit akkor érez az ember, amikor szomszédnéni/nagymama/keresztanya korholja, hogy "nem adtok enni ennek a szerencsétlengyereknek", hát "van szívtek nektek?", pedig épp csak túl vagyunk egy étkezésen, a kis genyó meg Damien Thornként mosolyogva majszolja a párizsis zsemlét.

Az evés-játék-ürítés-alvás négyes nagyjából ki is teszi egy tisztalelkű kutyakölök mindennapjait, és persze az sem különös, hogy egyik-másik téren túlzásba esik, de! Gyakorlatilag olyan szintű éhenkórászt játszik, s ilyenkor ha lehet, még jobban összehúzza magát, hogy gazda legyen a talpán, aki nem eteti meg ilyenkor.

Márpedig Timigazda és Zoligazda elhatározta, hogy csak azért sem fog engedni a habzsolásnak, a gyerek sem tolhat fel magának két tábla epresmilkát vacsora előtt. Így az etetési alapszabályok a következőek lettek.

1. Napi 3X étkezés meghatározott adagokkal 
2. Kézből etetés 
3. Etetési helyzeten kívül csak oktatás céljából adott jutalomfalat

Az 1. pont viszonylag könnyen és következetesen betartható, rítust és fix időpontokat ad a kutyának. A 2. pont több szempontból is hasznos tanácsnak bizonyult. Szabályozni lehet az étkezés ritmusát, mert egyébként Mandula porszívózásba kezdene, és felszippantaná rágás nélkül a kimért szárazkaját. Azt sem felejti el, hogy ki a házban a boss, kitől jön az étel, és egyfajta kötődés is kialakul. Ráadásul Mandulának azt sem árt észben tartania (főleg ha később embergyerekek állnak a házhoz), hogy attól, mert valaki belenyúl a kajástáljába, még nem kell kivernie a balhét. (A gazdák ezért elveszik előle olykor evés közben a tálat, sőt, úgy tesznek, mintha ennének a kutya vacsorájából.)

Apropó száraz kontra konzerv. Volt tanácsadó aki szerint gazdafüggő, tökmindegy, de voltak elkötelezett zászlóvivők. Timigazda és Zoligazda arra jutott, hogy a szárazkaja mellett teszi le a voksát, egyrészt infrastrukturálisan nem igényel akkora háttérintézményt, könnyebb kezelni, kimérni tartósítani, a fogakat is jobban edzésben tartja, meg egyébként is: tökéletesen benne van minden, amire szükség lehet az egészséges fejlődéshez. Vagy mi. (Néha persze kap Mandula konzervet is.)

Azért a Mandula érkezése előtti estén meg kellett volna nézni a csillogó szemű eladót zárás előtt a Fressnapfban, ahogy a gazdáknak próbálja eladni a legjobb (le se írom, mennyi ezres per kiló) tápot. Hosszas huzavona után végül vettek egy közepes jót, majd mivel egy másik áruházban bontják a 15 kg-s kiszerelésű zsákot kimérésre, amiből aztán lehet venni a közepes kategóriájú árán magas minőségűt, vettek tuti prémiumot. (Kölyökkutya kajáján nem is szabad spórolni.) Mandula brittel (bárányos) és pro plannal (lazacos!) indított, utóbbira eléggé rákattant.

Ezenkívül csak a jutalomfalat jár, ami virsli, parizer, száraz jutalomfalat, illetve háztartási keksz (imádja). Koldulás, kunyerálás nincs, előre gondolva a későbbiekre, és a konyha területén soha, de soha nincs etetés. Házi kosztot mértékkel, csontot nem. Pontosabban házi kosztot nemcsak mértékkel, de sokkal inkább ésszel. Van egy rakás kaja, ami a kutyának veszélyforrás, pedig nem is gondolnánk, aztán meg az emberi étel egyszerűen túl fűszeres, túl sós, estébé. De párolt rizs, csirkenyak, tészta, amíg megemberesedik. Vagy megkutyásodik. (Ja igen, a házi koszt nem konyhai maradék nálunk.)

És hogy egy kevésbé szívderítő, ámde annál általánosabb dologról is szó essen: a saját (esetleg más kutyák) elöl/hátul kiadott végtermékek felzabálása. Talán ha majd az emberfaj megérti, hogy mi olyan nagy buli fellefetyelni a húgytócsát, elrágcsálni a szargalacsinokat, na akkor jelentősen közeledett egymáshoz a két faj. Tudjuk, hogy így lehet visszaszerezni még megemésztésre váró táplálékot, ásványi sókat, vitaminokat, hasznos baktériumokat a bélflórához, ezt ésszel érti az ember, de hát ki ne fintorodna el akkor, és ki ne tolná el magától a tündi-bündi kölyökkutyát, aki arcon akar nyalni, ha épp az előbb nyammogott el egy szép darab szarkát. De erről bővebben ajánlanám Demény, a kötsög idevonatkozó posztját. Ennél pontosabban (és viccesebben) úgysem lehetne megfogalmazni.

Az első kép innen van, sok más jósággal együtt. Még talán egy megjegyzés: mélységesen egyetértünk abban +lászló Beck-kel, hogy a kaka az egyik legidegesítőbb szó a magyar nyelvben (és neki két gyermeke van, szóval nem a levegőbe beszél), a szar pedig helyenként túl durva és talán nem is indokolt, az ürülék túl hivatalos, úgyhogy mi a magunk részéről a szarka és a szarkázás szavakat fogjuk használni. Szóval a későbbiekben a szarkázás nem a védett madár kutyával történő vadászását fogja jelenteni (mielőtt valaki felnyomna), hanem valamilyen ürítéssel kapcsolatos tevékenységet.