oltás nélkül szabadon

melyben egy hóbortos doktor bonyodalmakat okoz/majd Mandula barátokra lel: színre lép Bogyó és Perec/este pedig aggodalom és köd lepi el a hegyet/de aztán minden jóra fordul

Timigazda és Zoligazda meglehetősen csalódottan vette tudomásul Mandula első állatorvosi látogatásánál, hogy bár az oltási könyv kitöltése egészen szerény képességeket igényel (például egy csekket jóval nehezebb megírni, hát még az erkölcsi bizonyítvány-igénylőt), kutyájuk születési helyének körzeti állatorvosának problémát jelentett. Nem szép dolog a szarkazmus, és még így ismeretlenbe is úgy vannak vele a gazdák, hogy biztos jól gyógyít mondjuk lovakat vagy tehenet, de azt, hogy egy derékaljnyi kölyökkutyát (vagy legalábbis az egyiket tutira):

• rosszkor rossz oltással olt be
• említett oltást nem pecsételi le, írja alá
• elírja a születési dátumát (sokkal)

legőszintébb jóindulattal is csak szórakozottságnak, de inkább felelőtlenségnek lehet nevezni. Nem annyira a már kifizetett, és most újra kicsengetett párezer forint fáj leginkább a gazdáknak, hanem hogy elölről indult az oltási naptár. (Mandula választott és lelkiismeretes állatorvosa nem vállalta be az igazolatlan oltás rizikóját.) Ez gyakorlatban a tervezett egy héthez képest plusz három lakásfogságot jelent Mandulának (illetve Timigazdának és Zoligazdának). Pontosabban öt, tíz perces sétákat, lehetőleg kutyamentes helyen, stbstb., amíg a védettség ki nem alakul.

A falka ugyan társasházban, de a hegyen, erdő és kutyafuttató mellett lakik, ennek előnyeit most már csak azért sem lehet élvezni, mert legalábbis az átmenő forgalom óriási. És nemcsak egészséges házikutyák járnak át, hanem kóbor állatok is. A rapid séták mondjuk kevésbé zavaróak, még úgy is, hogy a kiéheztetett munkaszolgálatos kutyát játszó Mandula minden falevelet/vadgesztenyét/szardarabot felzabálna, és így könnyen benyelhet egy kis vírust, és úgy is, hogy iszonyat energiák tombolnak benne.
Az elviselhetetlenebb rész a más kutyáktól való elzártság, pont abban az életkori szakaszban, amikor a kutya szocializációja szempontjából a későbbiekre nézve létfontosságú a találkozás és ismerkedés fajtársakkal. (A testvérei mellől kivett Mandula a játék hevében a gazdákat is többször kutyaként próbálta kezelni.)

+László Stampf  menekülne, ha hagynák 

Tehát Timigazda és Zoligazda a helyzet elemzésére és megoldás keresésére gyors falkatanácsot tartottak, és hosszas vita, érvek és ellenérvek ütköztetése után úgy döntöttek, hogy vállalják egy esetleges megbetegedés kockázatait, Mandulát elviszik szocializálódni egészséges és ismerős kutyához, ahol azért minimális a víruselkapás esélye. A találkozóra egy évvel idősebb testvére, Rio, és gazdája, Timi örömmel vállalkozott.

Azonban a találkozás napján Rio-gazdája-Timi nagyon lebetegedett, így a kétségbeesett gazdák kénytelenek voltak alternatív megoldást találni, majd véletlenek láncolatának köszönhetően találkoztak Orsigazdával és kutyájával, Bogyóval. Orsigazdáéknál szép nagy udvar van, ráadásul Bogyó mellett Perec várta Mandulát.

Utóbbi a kezdeti szerénykedés, gazdáklábamögébújást viszonylag gyorsan levetkőzte, és mindenki legnagyobb örömére őrült kergetőzés, játék, szaladgálás, ugrálás, miegymás vette kezdetét, Mandula remekül összehaverkodott a két jóval idősebb kutyával, akik megadóan tűrték a kiskutya támadásait.

Apropó támadás: a gazdáknak nagy feltörést okozott, hogy az alomtestvérei helyett hogyan tudják ők tudatni Mandulával, hogy egy-egy erőteljesebb harapásának komoly következményei vannak, és egyáltalán, tartsa helyén a fogait. Leginkább az éles nem, fájdalmas felkiáltás, orrakopp, majd magárahagyás és elfordulás volt eredménnyel, most viszont némi (kár)örömmel vették tudomásul, hogy Bogyó végtelen türelemmel bármit eltűr, de Perec egy-egy fültépésre odacsíp Mandulának. És mondja bárki, hogy a meglepetés nincs egy kutya arcára írva. Mandula hamar vette a lapot, lassan kezdte felfogni, hogy egy-egy harapás erőssége milyen hatással van az egyéb élő szövetre. (És rá.)

A felszabadult örömbe csak az este hozott aggodalmat és félelmet, Timigazda és Zoligazda lepakolta Mandulát, majd elment vacsorázni, hazaérve azonban összehányt kutyafekhelyet talált. Valószínűleg Mandula felzabálta Bogyó és Perec (csont)vacsoráját, ez tört elő belőle (bár nagy részét visszaette), majd nem sokkal később kijött a vacsorája is két részletben. (Mármint a kutyából.)

Mint egy rossz történetben, az este aggodalommal, a kutya figyelésével és félelemmel telt, most akkor benyalta máris a halálos T-vírust a kutya?, úristenacsontkilyukasztottaabeleit, ésatöbbi, míg végül győzött a józanész, tudniillik azért mégiscsak állat, nem gyerek, na. A reggel már egy kissé bágyadt, de életvidám, ugrabugráló és éhes kutyával várta a gazdákat. Akik azért a szemük sarkából rá-rá sandítottak aggodalmas pillantással.

Tanulság: elképesztő, hogy már ez az alig egy órás találkozás milyen hatással volt Mandulára. A játékának vadsága csillapodott, a gazdák bőrének harapáskényszere nagyságrendekkel finomodott. Figyel és tanul a kutya. 

Tanulságkettő: Rafináltsága nem ismer határokat: következetesen távol tartjuk a bútoroktól, és ezt szerencsére szinte mindig tiszteletben is tartja, nem mászik fel székre, ágyra, kanapéra. Most viszont, már a hányások után, egy békésen szuszogó, látványosan beteg kutyát találtam a kanapén, visszatérve a konyhából. Nyilván nem volt szívem lezavarni a takaróról, inkább ott maradtam vele. Másnap, miután rendbe jött, nem próbálkozott a feljutással.

Ide kattintva megnézhető egy rettenetesen ijesztő kép Manduláról, miután benyalta a T-vírust. Annyira szörnyű, hogy be sem illesztettem ide.